Sztori

2009. december 9. 17:48 Jó régi…

falak nélkülw

Az a jó vidéken, hogy szinte mindenki mindenkit ismer. Megállnak, bejönnek, nézik az átalakításokat, és mesélnek. Idős bácsik, nénik, boltból hazafele, némelyik bottal, és hát kell egy kis beszélgetés, emlékezés, hiszen amikor hazamennek, egész nap kapják a tévéből, rádióból áradó nem túl pozitív impulzusokat. Meg ott van mindenkinek a saját maga problémája, itt fáj, ott fáj, emelik az áfát, stb.

Néha kell egy kis emlékezés a régi időkre, amik, ha nem is voltak olyan szépek, vagy könnyűek, legalább a derekuk, lábuk nem fájt. Na meg ugye, ha még egyszer fiatal lennék… Naszóval, nézzük a képet.

Az ajtó mellett végighúzódott egy fal, egészen a kép alján látható betonig. Ott volt szintén egy 50 cm-es válaszfal, amit az új gazda, bár nagyon sajnált, de lebontatott. Ez volt a kamra. Az ajtón túli rész, volt anno a konyha. A kamrában jó kis kampók, rudak lógtak, sonkának kolbásznak, egyebeknek. Akkoriban ez volt a trend.

Teljes kiőrlésű sonka kolbász hurka, kocsonyának való… Nem is menstruáltak 5 évesen, eléltek 70-80 évet simán. Más világ volt. Az előző bejegyzésben a kérdés az volt, hogy miért is olyan alacsony az ajtó? Még annyit, hogy a házzal szemben található egy boros pince, amit majd az építkezés végén felújítunk.

A kamra akkor üzemelt “teljes gőzzel”, akkor töltötte be igazán a funkcióját, amikor voltak azok a bizonyos beszolgáltató évek, fináncok, ilyenek.

Szerencsére arról a korról nem sokat tudok, de úgy is mondhatom, hogy semmit, akkor még nem éltem, amikor megszülettem, jó 700 km-re keletre tett le a gólya, persze ott is voltak ilyenek, igaz jóval később, de ez egy másik történet.

Hát akkoriban nemcsak sonkák voltak a kamrában, hanem hordók is, ide rejtették a fináncok elől a bort, a pincében csak keveset hagytak, a többit ráfogták a termésre.

Az ajtó elé csak odahúzták a konyhaszekrényt, és az eltakarta.

A finánc meg nem vette észre, hogy a konyhából nyíló szoba jó másfél méterrel rövidebb.

Lassan kihalnak az ilyen történetek, a mai rohanó világban ki ér rá leülni idősekkel, végighallgatni a régi történeteket, amikor átvonult a front, jöttek az oroszok, németek, mit csináltak, hova bújtak?

Látom magam 80 évesen amint mesélek a képzelt fiatal hallgatóságnak:

És akkor képzeld, egyszer csak zuhanni kezdett a Bux…

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s